Sikerült élőben eljátszanom az "Örömanya" posztban leírt kis szójátékomat és én úgy érzem rendkívül jól sült el...

Bementünk anyával egy klasszikus butikba - kis üzlet, nagyon drága ruhákkal és egy 50es, orrát egekig emelő eladó hölggyel.

Ahogy beléptünk a hölgy odafáradt hozzánk, végigmért, borzasztó lekicsinylő tekintettel:

- Segíthetek? - közben féltem, hogy belelengedezik az orrába valami pók a plafonról annyira magasan volt.

-Igen, köszönöm, alkalmi ruhát szeretnénk nézni. - mondtam, mint akinek volt valamikor gyerekszobája.

-Alkalom? - a hangsúlyában benne volt, hogy a pokolba kíván minket, így nekem sem kellett több, gondoltam lazítok egy kicsit a szitun. Rámutattam anyára:

-Örömanya. - majd magamra:

-Örömlány.

Láttam a hölgy arcán, hogy nem érti, csikorognak a fogaskerekek, de ellenfelemre találtam, mert ahogy leesett neki, hogy vele itt megpróbálnak jópofizni és ez bizony nem illik bele a profiljába, akkor végigmért, olyan fagyosan, ahogy az csak lehetséges:

-Akkor akár így is felöltözhet! - na itt nekem akadt el a szavam, és rövidre zártam a társalgást:

-Reggel nem gondoltam, hogy kurvának öltöztem.

Ekkor a hölgy hátrament és kijött helyette egy kollegina, aki mézesmázos hangon újra megkérdezte, hogy miben segíthet...

Ilyen ez a pop-szakma.

Az, hogy megszabadultam a Kedves Vendégektől sajnos nem azt jelenti, hogy emelkedett az átlagintelligencia a környezetemben..... Sajnos a multik is bővelkednek "érdekes" egyedekben.

A következő is ilyen közegben hangzott el:

"A dinók sem hitték el, hogy jön a meteor és nézzétek meg mi lett!"

Ez a kijelentés sok fejtörést okozott nekem, nem tudtam hova tenni a dolgot, de végül megjött az ihlet:

-Hééé, ti ott, brontoszauruszék!! Hééé, futás, nem hallottátok, hogy jön a meteor??!!

Ők csak néztek egymásra bambán csócsálva:

-Te, mi baja ennek a tyrexnek, már megint szívott vagy mi?

Éééés ekkor jött a meteor, bár azt nem tudom mi lett volna, ha ők is futnak.

Mivel már jóideje nem tevékenykedem a szolgáltatóiparban, hála egy multinak aki igényt tartott rendkívüli képességeimre, nem lesz több Kedves Vendégeink bejegyzés, hacsak nem küldenek mások megosztanivalót :)

Így most egy kicsit más, ami főleg önégetés, de egye fene:

Az történethez szorosan kapcsolódik ama tény, hogy öcsém eljegyezte a barátnőjét és jövőre esküvő, aminek örvendünk vala. Épp e miatt hívott drága édesanyám kisebb pánikban, hogy mit szoktak az örömanyák viselni az esküvőn. Mivel a válaszom nagy hirtelen annyi volt, hogy "Ruhát" így ez a társalgás nem fejlődött sokáig és letettük a telefont. Viszont a beszélgetés bogarat ültetett a fülembe és elkezdtem morfondírozni magamban, hogy jéé, tényleg öcskösből férj lesz, anyából örömanya, majd mellbevágott a felismerés, hogy nekem is rendkívül fontos szerepem lesz a nagy napon, hisz ha anya örömanya lesz akkor biza én leszek az örömlány. Ezen járt piciny agyam amikor bekúszott filózgatásom közé a világosság.... és olyan vinnyogó röhögés jött rám, hogy a fél iroda pislogott vajon ki kapott rohamot. Mondtam is drága kis öcsémnek, hogy jó, ha tudja, hogy az ő esküvőjén minden lesz... még örömlány is...

Van amikor a szegény kis ártatlan operátort nézik vadállatnak:

"‎" - Ezt kellene lemásolni, de ezt ne tépd már ki belőle. "
Mi a ***** ***** ***** ******** tépnék ki egy lapot a könyvből?!""

 Az élet sosem áll meg az internet kávézóban :) ahogy azt a következő kicsiny történet is mutatja:

Én ugyan már nem tevékenykedek eme kellemes iparágban, de azért hallok, olvasok kedves kis történeteket. Ilyen a következő is:

"A közelmúlt legfurább dolga történ meg velem az imént.És igen, jobb a kő szkennelésnél!!!!
A nőci,akiről eddig is tudtam hogy dilis,mert már volt hozzá szerencsém.Azok után h vv Gigiről nyomtattam neki képet,fizetés után elvette a blokkot és mielőtt elrakta alaposan végig SZAGOLTA!!!!!!!!!!!!!!Nem viccelek!!!Komolyan!!!!:D:D:D:D:D"

...

-Nyomtattam, megnéznéd?

-Persze. Itt is van, 9 oldal.

-Ezt akartam kinyomtatni?

-Nem tudom, nézd meg, hogy ezt szeretted volna-e!

-Nem tudod????

no comment....

Vannak olyan esetek amikor inkább nem válaszolok a Kedves Vendég által feltett kérdésre, mert amit mondanék nem feltétlenül lenne helyénvaló....

-Ezzel a kóddal bármelyik gépet tudod használni.

-Az melyik?????

Bejött egy Kedves Vendég azzal, hogy internetezni szeretne. Ezzel még nincs is gond lévén internet kávézó vagyunk. Elmondtam neki, hogy mi hogy működik, választott egy gépet, leült, majd kis idő múlva sípol:

-Figyi már! Muszáj bekapcsolni a gépet????

-Szeretnéd használni?

-Igen.

-??????????????????????????????????????

Bejött egy Kedves Vendég azzal, hogy neki a laptop-on van 2 doksi amit össze kéne hozni egybe, de neki nem megy. Megkértem, hogy másolja rá ezeket egy pendrive-ra, amit én adtam neki, és akkor megcsinálom az én gépemen.

Leült a gépével, látom dolgozgat, majd idejött a pennel, hogy rajta van. Nézem, hát nincs. ezt szóvá is tettem, erre egyből felháborodva és szemforgatva jött a válasz:

-De rajta van, rámásoltam.

-És hová?

-Ott van a c:-n.

-A laptop c meghajtóján?

-Nem, a tieden.

-Az kizárt.

-De ott van, ne az f-et nyisd meg mondom, hanem a c-t mert én oda mentettem.

-A saját géped c meghajtóját én nem érem el innen, ezért kértem, hogy a penre mentsd. Az én gépemen az f a pen, azt hogy a tieden milyen betű alatt fut nem tudom.

-Mondom, hogy  a c-re mentettem, miért nem azt nyitod meg? Na jó, mi a neve a pendrive-nak?

-Kingston vagy Cserélhető lemez vagy Lajos (így lett elnevezve).

Szemforgatás, szájhúzogatás.

-Ezt miért nem mondtad?

És itt jön megint az, hogy inkább befogom a számat és kedvesen mosolygok miközben segítek.

Kerestünk az üzletbe új munkaerőt pár hónapja. Jelentkezett egy lányzó, akinek rendkívül impozáns önéletrajza lehetett, bár nem láttam, mert inkább bejött és szóban előadta... Orvosira jár, de előtte már csinált egyéb diplomákat is (nincs 30), van több számítógépes papírja, közte a szoftver-fejlesztő, ECDL meg nem tudom még micsoda stb stb.

Mondtam neki, hogy ez a munka főleg diákoknak ideális zsebpénz-kiegészítésnek, nem havi megélhetéshez, de rendkívül lelkes volt (túlságosan is). Kicsit furcsának tűnt az egész a Kedves Hölgy pedig enyhén szólva bolondnak, így felhívtam hogy sajnos nem rá esett a választás.

Most betért hozzánk, nagy örömmel üdvözölt és elújságolta, hogy már nem bánja, hogy ez a munka nem jött össze neki, mert nagyon-nagyon jó állást kapott az Interpol-nál.

Megkérdeztem tőle, hogy milyen állást, mire azt a választ kaptam, hogy számítógépes. Tovább nem firtattam. Ők tudják, hogy ki kell nekik.

Megkérdezte, hogy melyik gépnél tudna MsOffice-t használni, megmutattam neki, szóltam, hogy be kell kapcsolni, majd visszatértem az olvasnivalómhoz.

Kis idő múlva kiabál:

-Nem jó ez a gép!

-Mi a gond vele?

-Kapcsolgatom, de nem működik.

Odamentem, hát a monitort kapcsolgatta, így hát bekapcsoltam neki a gépet.

Kis idő múlva megint kiabál.

-Itt nincs net.

-Van azon, mindegyiken van.

-Nem, itt nincs.

Odamentem, hát a kezdőoldalnak beállított lapot nem találta a Mozzilla...

-Jó ez, melyik oldalt szeretnéd behozni?

-De nem látod, hogy nem jó?????

-Látom, hogy jó, és ha megmondod, hogy melyik oldalt szeretnéd akkor behozom neked.

-Nem tudom, még nem akarok netezeni, de ezen nem jó a net.

Behoztam neki a guglit, hogy lássa, hogy jó a net, nem magyarázkodok, ha nincs értelme.

Kiabált még ezért -azért az ittléte alatt, de azt most nem taglalnám. Arra azért kíváncsi lennék, hogy az Interpolnak mely részlege alkalmaz debileket.

+Valaki egyszer elmesélhetné, hogy mi ez a szofver-fejlesztő oklevél, mert hogy nem számítógépekkel kapcsolatos abban egyre inkább biztos vagyok.

A következő kedves kis történet nem annyira a vicces, mint inkább bizarr kategóriába tartozik.

Bejött egy Kedves Vendég, és a következő párbeszéd zajlott le köztünk:

-Nyomtassa már ki nekem ingyen az önéletrajzomat, mert nincs pénzem.

-Tényleg arra kér, hogy ingyen nyomtassak?

-Igen, mert be akarok adni egy pályázatot, mert nincs munkám, de már annyi pénzem sincs, hogy az önéletrajzomat kinyomtassam.

-Jó, adja a CD-t, megcsinálom.

(miközben nyomtatok)

-Az a szerencséje, hogy megcsinálja, a saját lelkiismeretével kéne elszámolnia, ha nem csinálná meg nekem, mert...

(ekkor eldurrant az agyam)

-Megkérném, hogy ezt most hagyja abba, megcsinálom szívesen, de ne jöjjön itt az én lekiismeretemmel, had legyen már ez az én dolgom stb stb...

(Nem értette, hogy mi itt a gond, motyogott tovább a bajsza alatt, jórészt zagyvaságokat. Kinyomtattam az anyagát, odaadtam neki, erre rákezdte megint)

-Most hiába segített nekem, 20 év múlva úgyis koldulni fog. Emlékezzen majd erre, ha 20 év múlva nem lesz mit enni, emlékezzen, hogy én megmondtam. Nem számít, ha segít.

Ezzel a végszóval távozott.

Mindenki eldöntheti maga, hogy megéri-e segítőkésznek, együttérzőnek, kedvesnek lenni, ha köszönetképp azt kapja az ember, hogy neki már úgyis mindegy. Kiátkoznak akár segít az ember lánya akár nem.

Van amikor nem az angoltudás hiánya a legfőbb probléma:

-Figyejjé má! Mijazhogy 'Nationality'???

-Nemzetiség.

-És az meg mi?

A következő az egyik kedvenc Kedves Vendég típusom. Ez most konkrét példa, de külön fajt képeznek az ilyenek, és elég gyakori a megjelenésük.

Középkorú hölgy jött be az üzletbe internetezni. Láttam, hogy kicsit bizonytalan, így megkérdeztem, hogy segíthetek-e.

-Nekem szoftverüzemeltetői végzettségem van!!!!

-Elnézést! -és ezzel visszakuppogtam a gépem elé.

Eltelt egy kis idő egyszer hallom, hogy a szoftverüzemeltető hölgy kiabál a gép elől:

-Sötét a képernyő mit csináljak?

-Kapcsolja be a gépet!

-Hogy?

-Megyek.

Eltelik megint kis idő, megint száll felém a hang:

-Gépelni szeretnék, hogyan tudok?

-Ott van a Word ikonja az Asztalon.

-Hol, mi??????

-Megyek.

Eltelik kis idő, ismét kiált:

-Hogyan tudok e-mail címet csinálni?

Odamentem megcsináltam neki, majd megmutattam, hogy hogyan tud az e-mail fiókjában navigálni, belépni oda stb. Ám mit ad Isten, pár perc múlva ismét kiált:

-Hogy kell levelet küldeni?

Odamentem és megmutattam neki harmadjára is.

Még szerencse, hogy volt szoftverüzemeltetői végzettsége és ezért nem igényelt segítséget. Nem tudom mi lett volna, ha nem profi  számítógéppel....

Egy Kedves Vendég kért egy fülhallgatót, majd ezzel leült egy számítógéphez. Kis idő elteltével idecammogott hozzám, kért egy másik fülhallgatót majd láttam, hogy átült másik géphez. Ismét eltelt 1-2 perc, jött újra újabb fülhallgatóért, de ekkor már nem hagytam szó nélkül a dolgot és megkérdeztem, hogy esetleg segíthetek-e neki valamiben valamint, hogy mi a gond a fülesekkel.

Közölte velem, hogy nem jó a fejére egyik fülhallgató sem. Nem igazán értettem, ezért odamentem a korábban használt gépekhez és megnéztem mi lehet egészen pontosan a probléma. Nos az volt, hogy a fülhallgató állítható szára az egyiknél hosszúra volt állítva míg a másiknál össze volt tolva....

A Kedves Vendég olyan fülhallgatót keresett, amit úgy adok a kezébe, hogy egyből a feje méretére állítom, de az, hogy ehhez miért kellett gépet is cserélnie.....

Van két szomszédos ország valahol a nagyvilágban (nem mondom melyek ezek, mert még csúnya vádakkal illetnének), melyek gyermekei finoman fogalmazva nem túl udvariasak és sanszos, hogy 100-ból 99-nek nem volt "gyerekszobája". Ők azok akik bejönnek, köszönés nélkül bevakkantják, hogy mit akarnak, jobb esetben. Néha még ennyit sem tesznek, csak abba az irányba lendítik a karjukat amit épp csinálni/kérni akarnak. Időnként előjön az emberből a nevelő/tanító szándék, ami a következőkhöz hasonló párbeszédeket eredményez:

1:

-Hi!

-hö (és mutat a telefon irányába)

-Good morning!

-hö (és újra lendíti a kart)

-Hello!

-öö (és karlendítés 1-2)

-Hi!

-hö?? (ez úttal érezni lehet, hogy ez kérdés)

-I said hello!

-OK, hö (és lendül a kar)

2:

-Hi! Can I help U?

mutat a mobiljára, azaz telefonegyenleget szeretne feltöltetni

-Would you write your phone number here?

ír

-2000 Fts, please.

ad

-Thank you! Bye!

megy

Mindezt a nélkül, hogy egy szót is kinyögne.

Amikor hajlandóak megszólalni az is csak 1-2 szóra korlátozódik. Pl.:

kopi!, fón!, hö!, he! és öö!

Pedig beszélnek angolul, némelyik még néhány magyar szót is ismer, de olyan magasan ülnek azon a bizonyos lovon, hogy hozzánk már nem ér le a hang.

Bejött egy Kedves Vendég, leült egy géphez, majd azt láttam, hogy gúnyos vigyorral bámul rám:

-Segíthetek esetleg valamiben?

-Ez megint sza*, sötét a képernyő.

odamentem bekapcsoltam a gépet... pár perc, látom megint úgy bámul rám:

-Igen?

-Mondom, hogy szar, nem lép be.

odamentem átírtam a kódban lévő 'p' betűt 'q'-ra....

felállt a Kedves Vendég, odasétált a kávéautomatához majd amikor ki szerette volna venni a lefőtt kávét kiborította a felét és felkiálltott:

-Nem igaz, hogy itt minden ilyen szar!!!!

Nekem viszont van egy olyan érzésem, hogy nem csak a képernyő sötét. Na de alapszabály: Mindig a vendégnek van igaza!

Az üzletben van 16+3 gép...

Volt bent 1 db vendég, aki 1 db gépet használ.

Bejött egy srác:

-Hova tüntek a gépeitek?

-??????

-Nincs egy gépetek sem?

-Van kb 16 szabad gépünk, nem jó egyik sem?

-Hát de hátul kellene?

-Ott 4 db szabad gépünk van.

-Hát jól van akkor..... (megsértődve)

Néha jól jön, ha a Kedves Vendég kényszeres. :S

"Fickó fizetett 744-et, ezrest adott. Adom a visszajárót, aztán egy 200-ast berak a pult mögé, hogy: "Ezt itt hagyom, mert leesett"

Kedves Vendég telefonál közben üvölt nekem a géptől:

-Figyejjé má'! Ez itt be van kapcsolva?

-Nem, tudom, mindjárt megyek.

-Minek gyüssz?

-Megnézni, hogy be van-e kapcsolva és ha nincs bekapcsolom neked.

-Oszt ezért ide kell gyönnöd?

közben a telefonba: nem működik itt semmi szar, majd visszahívlak

nekem:

-Te meg aggyá má egy zsepit!

Ilyen-olyan angol nyelvtudásommal könnyedén ellavírozok a külföldi vendégek között, azt hittem már semmi sem foghat ki rajtam, jöhet bármilyen akcentus, mert aki a nigériai-francia angolt megérti azt baj nem érheti... Ismét rá kellett jönnöm, mennyire naív vagyok.

Kicsi kínai srác:

-Vanbájbik.(egyben gyorsan)

-Tessék??

-Vanbájbik! (hangosabban)

-Execuse me???

-Van  báj  bik!!!! (lassan tagoltan)

Számomra is rejtély, hogy hogyan hámoztam ki, hogy mit szeretne..., de a mondat helyesen valahogy így hangozna:

"I want to bind these books."

Fontos, hogy a betanulós is megtapasztaljon minden 
lehetőséget,mielőtt egyedül dolgozna, élesben:

- Szia! Fénymásolni szeretnék!
- Ok, mit másoljunk le?
pufff......landol egy rúd sajt az asztalon.. - Ezt!
- A sajtot???????
- A címkét róla.
- Jaaa.....

És volt olyan is amikor a Kedves Vendég sem tudta, hogy mit szeretne:

-Jó napot kívánok! Lemezt-t akarok nyomtatni!

-Jó napot kívánok! Lemezről szeretne nyomtatni?

-Nem, lemezt akarok nyomtatni.

-Hmmm, floppy vagy CD?

-Nem tudom, nézze meg.

-Jó, CD. A felületére szeretne nyomtatni?

-Az nem tudom, hogy mi, én lemezt akarok nyomtatni.

-Nyomtassam ki ami rajta van?

-Isten őrizz, mondom, hogy lemezt akarok nyomtatni.

-Hmmm. Másoljam át a lemezt?

-Nem tudom.

-Szeretné, ha lenne még egy példánya ebből a lemezből?

-Igen!

-Rendben, pár perc és kész.

-Nem enged belépni a gép.

-Meg kéne várni amíg abbahagyja a piros villogást és utána lehet majd belépni.

-Hát, de mindig abbahagyja, de utána visszajön.

-Igen, villog pirosan, ha már egyáltalán nem jön vissza a piros akkor fog sikerülni.

-Na már megint, nézd meg, elmúlt a piros, erre megint visszajött.

-Villog, azaz itt most a piros és a fehér szín váltakozik, de ha ezt abbahagyja, azaz már csak simán fehér lesz és kicsit sem jön vissza a piros, na akkor lesz jó.

-Most? De most megint piros lett.

......

jáháj

Réges-régen, mikor a floppy kezdett kiszorulni és átadta a helyét a CD-nek és a még a modernebb pendrive-nak, történt néhány baleset:

-Nem tudom berakni ezt a CD-t, nem fér be!

-Talán nem a floppy meghajtóba kéne próbálni begyömöszölni.

-Hiába dugtam be ezt az izét (pendrive) nem érem el róla a dokumentumokat.

-Talán nem a floppy meghajtóba kellett volna beszuszakolni úgy, hogy bele is szorult.