A következő kedves kis történet nem annyira a vicces, mint inkább bizarr kategóriába tartozik.

Bejött egy Kedves Vendég, és a következő párbeszéd zajlott le köztünk:

-Nyomtassa már ki nekem ingyen az önéletrajzomat, mert nincs pénzem.

-Tényleg arra kér, hogy ingyen nyomtassak?

-Igen, mert be akarok adni egy pályázatot, mert nincs munkám, de már annyi pénzem sincs, hogy az önéletrajzomat kinyomtassam.

-Jó, adja a CD-t, megcsinálom.

(miközben nyomtatok)

-Az a szerencséje, hogy megcsinálja, a saját lelkiismeretével kéne elszámolnia, ha nem csinálná meg nekem, mert...

(ekkor eldurrant az agyam)

-Megkérném, hogy ezt most hagyja abba, megcsinálom szívesen, de ne jöjjön itt az én lekiismeretemmel, had legyen már ez az én dolgom stb stb...

(Nem értette, hogy mi itt a gond, motyogott tovább a bajsza alatt, jórészt zagyvaságokat. Kinyomtattam az anyagát, odaadtam neki, erre rákezdte megint)

-Most hiába segített nekem, 20 év múlva úgyis koldulni fog. Emlékezzen majd erre, ha 20 év múlva nem lesz mit enni, emlékezzen, hogy én megmondtam. Nem számít, ha segít.

Ezzel a végszóval távozott.

Mindenki eldöntheti maga, hogy megéri-e segítőkésznek, együttérzőnek, kedvesnek lenni, ha köszönetképp azt kapja az ember, hogy neki már úgyis mindegy. Kiátkoznak akár segít az ember lánya akár nem.