Bejött egy Kedves Vendég azzal, hogy neki a laptop-on van 2 doksi amit össze kéne hozni egybe, de neki nem megy. Megkértem, hogy másolja rá ezeket egy pendrive-ra, amit én adtam neki, és akkor megcsinálom az én gépemen.

Leült a gépével, látom dolgozgat, majd idejött a pennel, hogy rajta van. Nézem, hát nincs. ezt szóvá is tettem, erre egyből felháborodva és szemforgatva jött a válasz:

-De rajta van, rámásoltam.

-És hová?

-Ott van a c:-n.

-A laptop c meghajtóján?

-Nem, a tieden.

-Az kizárt.

-De ott van, ne az f-et nyisd meg mondom, hanem a c-t mert én oda mentettem.

-A saját géped c meghajtóját én nem érem el innen, ezért kértem, hogy a penre mentsd. Az én gépemen az f a pen, azt hogy a tieden milyen betű alatt fut nem tudom.

-Mondom, hogy  a c-re mentettem, miért nem azt nyitod meg? Na jó, mi a neve a pendrive-nak?

-Kingston vagy Cserélhető lemez vagy Lajos (így lett elnevezve).

Szemforgatás, szájhúzogatás.

-Ezt miért nem mondtad?

És itt jön megint az, hogy inkább befogom a számat és kedvesen mosolygok miközben segítek.