A következő kedves kis történet nem annyira a vicces, mint inkább bizarr kategóriába tartozik.
Bejött egy Kedves Vendég, és a következő párbeszéd zajlott le köztünk:
-Nyomtassa már ki nekem ingyen az önéletrajzomat, mert nincs pénzem.
-Tényleg arra kér, hogy ingyen nyomtassak?
-Igen, mert be akarok adni egy pályázatot, mert nincs munkám, de már annyi pénzem sincs, hogy az önéletrajzomat kinyomtassam.
-Jó, adja a CD-t, megcsinálom.
(miközben nyomtatok)
-Az a szerencséje, hogy megcsinálja, a saját lelkiismeretével kéne elszámolnia, ha nem csinálná meg nekem, mert...
(ekkor eldurrant az agyam)
-Megkérném, hogy ezt most hagyja abba, megcsinálom szívesen, de ne jöjjön itt az én lekiismeretemmel, had legyen már ez az én dolgom stb stb...
(Nem értette, hogy mi itt a gond, motyogott tovább a bajsza alatt, jórészt zagyvaságokat. Kinyomtattam az anyagát, odaadtam neki, erre rákezdte megint)
-Most hiába segített nekem, 20 év múlva úgyis koldulni fog. Emlékezzen majd erre, ha 20 év múlva nem lesz mit enni, emlékezzen, hogy én megmondtam. Nem számít, ha segít.
Ezzel a végszóval távozott.
Mindenki eldöntheti maga, hogy megéri-e segítőkésznek, együttérzőnek, kedvesnek lenni, ha köszönetképp azt kapja az ember, hogy neki már úgyis mindegy. Kiátkoznak akár segít az ember lánya akár nem.