Van két szomszédos ország valahol a nagyvilágban (nem mondom melyek ezek, mert még csúnya vádakkal illetnének), melyek gyermekei finoman fogalmazva nem túl udvariasak és sanszos, hogy 100-ból 99-nek nem volt "gyerekszobája". Ők azok akik bejönnek, köszönés nélkül bevakkantják, hogy mit akarnak, jobb esetben. Néha még ennyit sem tesznek, csak abba az irányba lendítik a karjukat amit épp csinálni/kérni akarnak. Időnként előjön az emberből a nevelő/tanító szándék, ami a következőkhöz hasonló párbeszédeket eredményez:

1:

-Hi!

-hö (és mutat a telefon irányába)

-Good morning!

-hö (és újra lendíti a kart)

-Hello!

-öö (és karlendítés 1-2)

-Hi!

-hö?? (ez úttal érezni lehet, hogy ez kérdés)

-I said hello!

-OK, hö (és lendül a kar)

2:

-Hi! Can I help U?

mutat a mobiljára, azaz telefonegyenleget szeretne feltöltetni

-Would you write your phone number here?

ír

-2000 Fts, please.

ad

-Thank you! Bye!

megy

Mindezt a nélkül, hogy egy szót is kinyögne.

Amikor hajlandóak megszólalni az is csak 1-2 szóra korlátozódik. Pl.:

kopi!, fón!, hö!, he! és öö!

Pedig beszélnek angolul, némelyik még néhány magyar szót is ismer, de olyan magasan ülnek azon a bizonyos lovon, hogy hozzánk már nem ér le a hang.