Sikerült élőben eljátszanom az "Örömanya" posztban leírt kis szójátékomat és én úgy érzem rendkívül jól sült el...

Bementünk anyával egy klasszikus butikba - kis üzlet, nagyon drága ruhákkal és egy 50es, orrát egekig emelő eladó hölggyel.

Ahogy beléptünk a hölgy odafáradt hozzánk, végigmért, borzasztó lekicsinylő tekintettel:

- Segíthetek? - közben féltem, hogy belelengedezik az orrába valami pók a plafonról annyira magasan volt.

-Igen, köszönöm, alkalmi ruhát szeretnénk nézni. - mondtam, mint akinek volt valamikor gyerekszobája.

-Alkalom? - a hangsúlyában benne volt, hogy a pokolba kíván minket, így nekem sem kellett több, gondoltam lazítok egy kicsit a szitun. Rámutattam anyára:

-Örömanya. - majd magamra:

-Örömlány.

Láttam a hölgy arcán, hogy nem érti, csikorognak a fogaskerekek, de ellenfelemre találtam, mert ahogy leesett neki, hogy vele itt megpróbálnak jópofizni és ez bizony nem illik bele a profiljába, akkor végigmért, olyan fagyosan, ahogy az csak lehetséges:

-Akkor akár így is felöltözhet! - na itt nekem akadt el a szavam, és rövidre zártam a társalgást:

-Reggel nem gondoltam, hogy kurvának öltöztem.

Ekkor a hölgy hátrament és kijött helyette egy kollegina, aki mézesmázos hangon újra megkérdezte, hogy miben segíthet...

Ilyen ez a pop-szakma.